A password will be e-mailed to you.

Sosem voltam jóban a számokkal. Nem érdekelt sem a deriválás, sem a mechanika, sem a részecske-elmélet, sem a matek és sem a fizika. Engem nem kötött le. Az egyetemen társadalmi tudományokat és kommunikáció elméletet hallgattam, így szinte már biztosra veszem, hogy mérnök sem leszek soha. Persze a számoktól sosem szabadulok meg… egyetem alatt a kreditátlag, az ösztöndíj és a több száz oldalas vizsgaanyagok képében „kísértettek”. Most a fizetés, csekkek és a szokásos „felnőtt dolgok”-ban vannak jelen. Egy másik szempontból viszont a számok mindig tartogatnak valami érdekeset. Mielőtt nekivágtam az írásnak, akkor láttam, hogy ez lesz a 20. publikációm az oldalon. Sőt, a „Repjegy TOP3-as listáján” is az én írásaim állnak a dobogón az olvasottság tekintetében.

Amikor elkezdtem írni az oldalra, sokszor agonizáltam azon, hogy mit fognak gondolni a soraimról, illetve azon, hogy amit írok, az elég jó lesz-e. Aztán rájöttem, hogy felesleges energiát fecsérelek erre, inkább „csak” írok. „Szandrásan”. Erre koncentrálok. Az írásaim olvasottságának számától, pedig akaratlanul is megkaptam a pozitív visszaigazolást, amit ezúton, szívből köszönök!

Ez alatt a húsz cikk alatt írtam a világ minden tájáról, Amerikától, Európán, Ázsián és Afrikán át egész Ausztráliáig. Írtam repüléstörténetről és a világ „leg-repülőtereiről”. Utazunk, repülünk, utazunk. Arról viszont még nem írtam, hogy miért is szeretünk utazni és mi „hajthat” minket.

Jó, oké, persze tudom, hogy mindenki másért utazik. Van, aki kényszerből, van, aki üzleti út miatt, ott a diplomácia etc. Többségünk viszont elsősorban turistaként száll repülőre.

Valljuk csak be, az utazás első pillanattól az utolsóig izgalmas, akár utazási irodán keresztül, akár magán úton készülünk rá. A csomagolás, a készülődés és még maga a „biztos, hogy elfelejtettem valamit” gondolata is útközben. Akármilyen rövid vagy hosszú időre „lépünk le” otthonról, megszámlálhatatlan impulzus és interakció ér minket.

Egyrészt, ha kiszakadunk a megszokott környezetünkből, olyan, mintha az otthoni életünk „eltűnne”. Sokkal intenzívebben és felszabadultabban éljük meg a pillanatainkat, még akkor is, ha esetleg hasonló tevékenységeket folytatunk, mint itthon. Ennek pedig miért ne élveznénk minden másodpercét?

Pihenünk. Végre van időnk kikapcsolódni, szórakozni. Feltöltődünk. Sokan ezért utaznak tengerpartra, hiszen napozásra és a „lazulásra” ez kimondottan jó lehetőség. Ez nekem is megy néhány napig, de akkor már motoszkál a „csináljunk valamit.”

Kaland. Egyrészt elérhetjük ezt az adott területre jellemző sportok kipróbálásával, például szörf, raftingolás, hegymászás. Másrészt pedig kalandot jelenthet az idegen kultúrák, szokások és más emberek megismerése. Ezzel szinte elválaszthatatlan többek között a jellegzetes épületek, helyszínek, fesztiválok meglátogatása. A kulturális hatások megismerése sosem lehet unalmas.

Közös időtöltés. Sokkal izgalmasabb, ha nem egyedül vágunk neki a „nagy útnak”. Egyrészt, mert biztonságérzetet ad, ha van mellettünk valaki, akit ismerünk és szeretünk. Másrészt pedig így teljesen kilőttük az unalom lehetőségét. Akár a családunkkal utazunk, a párunkkal vagy a barátainkkal, felejthetetlen időtöltésben lehet részünk.

Emlékek. Egy jó utazás emléke kitörölhetetlenné válik. Ráadásul ott vannak az elkészített fényképek is. Mind-mind olyan élménnyé válik, amit aztán nem vehet el tőlünk senki. Hiába jár több tucat ember ugyanazon a helyszínen, mindenkinek más-más helyszín, pillanat és emlék lesz fontos. Én például nosztalgiával tekintek Rómára, ahol majdnem beleestem a Trevi-kútba vagy a Szent Péter térre, ahol egymás után kétszer is „üdvözöltek” a galambok. Vagy például van, akinek semmit nem jelent az a tengerparti sziklacsoport a spanyol Calella-ban, amihez nekem az egyik legkedvesebb emlékem fűződik. Mindenkinek más és mindenkinek másért.

Azt hiszem, a végtelenségig lehetne sorolni azokat a jellemzőket, amikért szeretünk utazni, és amiért újra és újra belevágunk. Én szerencsésnek tekintem magam, ugyanis volt már lehetőségem, hogy többfelé járhassak a „Nagy Világban”. Ezért elmondhatatlanul hálás vagyok, viszont az is biztos, hogy az a bizonyos bakancslistám is egyre gyarapodik…

Az alábbi egy perces videó pedig frappánsan összefoglalja azokat az érzéseket és gondolatokat, az utazás és megismerés csodáját, amelyről az imént írtam:

Berek Szandra