A password will be e-mailed to you.

 – És hol laknak azok a magyarok?

– Magyarországban. Ausztria, Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia közt.

– Ugyan kérem… Ezeket az országokat Shakespeare találta ki.

Szerb Antal

„Ad Aquas Herculi sacras”

Románia az a hely, ahol valóban rálelhet az ember a vadregényes tájak bölcsőire és éltető pagonyaira. Csodálatos, magával ragadó, misztikus bája van, amely szinte nyers erővel szívja magába az arra járót, mielőtt még ő maga beszívhatná a friss, erdei oxigént. Herkulesfürdő Krassó-Szörény megyében található, s már az út is szépséges arrafelé kiindulva. A sziklás hegyvonulatok durva külsejét benőtt moha és édes levelek finoman cirógatják a gépjármű karosszériáját. Megéri bérelni egy autót, vagy akár sajáttal is végígkolbászolni az odavezető útat. Eme európai hírű, picinyke városka, kevesebb, mint 5000 ezer lakosával (melyből körül-belül 51 fő magyar) a szerb határhoz közeli, Cserna folyó vehemens völgyében helyezkedik el, a Kazán-szorosoktól 25 km-re.
Egy bécsi doktorbácsi a 18. Században fürkészte  Herkulesfürdő vizét, s örömmel vonta le a konklúziót, miszerint rendkívüli gyógyító erőt tudhat a magáénak. Ezen melegforrásokra már a rómaiak is járatos szemmel tekintettek, s kigyúrt élű, melegvízi istenségüknek, Herkulesnek, templomot, oltárt, mi több szobrokat is emeltek a semmiből. Varázslatos vizei számos betegségre és rigolyára gyógyhatást bocsátanak, előtérbe helyezvén a reuma, női betegségek, emésztési zavarok, periférikus idegrendszeri, légző- és mozgásszervi betegségek, köszvény, aranyér, bénulások, rekedtség, bőrbajok, fekélyek, csontbántalmak gyógykezelését, akár ivókúraként is hasznosítva. S nyugalom, nem szükséges megriadni, avagy úri mód,  finomkodva eltolni záptojás illatot árasztó vizeit, mivel ezen források alapjáraton kénes és sós állapotban leledzenek, főként ez is vételezi számukra a táltos erőt emberségünk és élővilágunk táplálására.
A 160 méter nyurgaságban fekvő Herkulesfürdő évi középhőmérséklete plusz 14 Celsius-fok, mivel a köpésnyire leledző nyúlánk hegyvonulatok szép iramban felfogják az erősen dúló szeleket. A tél itt puhány, nyarunk nem tébolyba kergetően perzselő, s az ég is többnyire derűs állapotban lézeng. Jogosan tételezheti fel magában az olvasó a kérdést: hát ez volna a menyország? Ám inkább felpattintom eme tévképzetét, mivel nem, nem az. Ellenben volt valamikor pár száz évvel ezelőtt, a szabadságharc környékére tehetően, akkoron élte fénykorát. Noha a település parkjai rendezetten viszonyulnak szempárjainkhoz, mégis meglehetősen melankolikus érzés a fürdőtelep egykor sugárzó, napjainkban viszont ablakok nélküli, hulló vakolatú, tátongón álló épületei között baktatni. Rejtelmessége azonban mindenképp megéri, különösen azon egyfajta misztikában úszó „Monarchia-hangulata”, mely azt a fajta elvarázsolt érzést ülteti mélyen az ember szívébe, mintha visszazuhanna az idő kerekén, s napernyőt a feje fölé tartó hölggyé, avagy keménykalapos úrrá lenne ,,újra”.
Számos étterem és hotel lapul a pirinyó városkában, melyek többnyire nem okoznak csalódást az ember gyomrának és ülepének, ám így is akadnak kivételek, hisz azok bárhol leledzenek. Töméntelen transzparensen hirdeti magát példának okáért a Vasy XXXL nevezetű étteremlánc, mely ugyan csábító méretei és tömegvonulata alapján egyből odacsábítja a turisták láncolatát, viszont ne dőljünk be eme délibábnak, mert ami fénylik…gyakorta szöges ellentétben áll az arannyal, eme vendéglő pedig díszpéldánya ennek az életszabálynak. Az ételek nemhogy ízre, de még kinézetre sem indítják meg nyálgerjesztő mirigyünket, valahogy úgy tudnám illusztrálni a kedves olvasó számára, mint a kiköpött kutyaeledel összegyurmázott változatát, főként a Gordon Bleu tételezett efféle hatást. Egyedül a sült burgonya volt elfogadhatóbb impresszióval, de bizonyára nem csupán erre éhezik az egyén. Ennek ellenére, ha a közelében dagonyázó Crystal Pizzéria és étterem vendéglőjébe kukkantunk be, mely elegánsabb kivitelezésével, s méltán ínycsiklandóbb ízvilágával nem is különbözik rahedli árdifferenciával, akkor bizonyosan jobban járunk, viszont muszáj ismertetnem…az idő nem éppen erősségük, ám, ha ezen is túltesszük magunkat (avagy hasunkat) még inkább üdítőbb érzés lesz a fejedelmi lakoma. Herkulesfürdő fullosan van telítve fürdőhelyekkel, s a legtöbb sajnálatos módon hideg is, plusz a klóros szag felkúszik az agyunkig és kiszipolyoz, tehát szédítik a népet. Ami ténylegesen gyógyfürdő jelleggel bír, az a Sara’s Sons néven illetendő hotel, mely fürdő részébe bárki bemehetne, ha kifizeti érte a kellő money-t. Jóllehet másfélszeres ára van ( 15-30 lej/ fő – kb 2000 ft) , mint a többletnek ama környéken, viszont tényleg azt is kapjuk, amiért odáig caplattunk.
S ha egy napos túrát szervezünk az óvárosba, melyhez pár perces autóút vezet feljebb a hegyvidéken, akkor biztosítható, hogy nem lődörgünk haza csalódott pofacsonttal, de mindenképp ajánlom, hogy az utat gyalog tegyék meg a város központjából kiindulva, mely olyan fél órás felfelé menetelt vesz igénybe, semmiképp sem magassarkúban ajánlatos. Először is lehetőség nyílik arra, hogy szemrevételezhessük a Herkules-teret, mely a település legősibb részeként van számon tartva, s tisztelve. Nem mellesleg a névadó Herkules 1847-ben készült szobrába is könnyen beleütközhetünk, ám nem hinném, hogy megkönyörül rajtunk…termetessége igen agresszív mivoltot kölcsönöz személyének. Tovább poroszkálva egy rakás barokk stílű épületbe botolhatunk, melyek több, mint 200 éves mivolttal leledzenek, jóllehet ugyan bomladozó félben is, ám ha igen szemfüles és rafkós lelkülettel bírnak, könnyen bejuthatnak ezen terebélyes építmények belsejébe és megtörhetik ott a csendet, igencsak sugallom erre a célra a régvolt Herkülesfürdő palotaszerű kupolás építményét, melyben gyönyörű falfestmények és egy igen impozáns nem funkcionáló szökőkút is található. Így esélyük nyílik arra, hogy megkukkantsák a buja romok alatt, hogyan is evickéltek a tehetős monarchia tagjai régvolt idejükben, maradandó élmény, ennyit bizton állíthatok. Az arra vezető híd után rögtön pedig egy kis ösvény nyílik, melyen le kell (kötelező!) tipegni a csordogáló bő patakhoz, folyócskához és egy kiásott zöldes színű forrás nyílik elénk, melynek mélyéből bugyborékol fel a gyógyító, meleg és kénes víz. Lábat áztatni kiváló benne, ám olyan is akad ki fürdőruhástól behelyezi magát testesen. S akár még az is megengedett, hogy egy kis ásót víve, önnön magunk ássunk egy kis forrást kitartóan (volt erre is példa). Őszintén szólva ez volt a legkiemelkedőbb és legmaradandóbb élményem mind közül.
Ügyeljenek az apartmanok, hotelek kiválasztásakor, nehogy éppen az autópálya, s vonatsínek melletti szállást fogjanak ki, mégpedig abban a hiszemben, melyet őszinte és becsületes fogadógazdájuk még a hegyek belsejében lévő kis kúriának állított be. Könnyen megeshet.
Kíváncsi arra mit is jelent a fent lobogó alcím? Mázlis órája van, most elkotyogom: Herkules szent vizeihez. Római cimboráinktól ered, s mivel csupán ők élvezik igazán ereikben lobogó valós lánggal a lazítás becses atmoszféráját, higgyünk szent szavaiknak, nyomás Herkules szent vizeihez!

DSCN4013

DSCN4017

DSCN4055

DSCN4058

DSCN4076