A password will be e-mailed to you.

Másképp is lehet repülőgéppel időt utazni. Azt állítom, van rá lehetőség, hogy az előző cikkemben említett nanoszekundumoknál is messzebb jussunk az időben. Ráadásul visszafele. Ezúttal viszont nagyobb árat kell érte fizetni.

Vajon mennyi idő alatt lehet eljutni mondjuk Tokióból Los Angelesbe? – tettem fel magamnak ezt az egyáltalán nem szokványos kérdést. Lássuk be, tényleg szokatlan, ha az ember ilyesmit kérdez magától. Nos, a válasz teljesen hétköznapi: kb. 10 óra alatt. Az már sokkal nehezebben emészthető, hogy az érkezési idő hét órával korábbi az indulásinál. Igen, hamarabb érek oda, mint ahogy elindultam.

Beírtam a repüléstervezőbe, hogy indulás: Tokió, érkezés: Los Angeles, csak oda, átszállás nélkül és a következőt kaptam eredményül:

pelikanido

Tehát, ha január 5-én este hat óra körül elindulok Tokióból, akkor ugyanazon a napon, délelőtt tizenegykor fogok Los Angelesben landolni. Nem akarok úgy csinálni, mintha ez valami óriási rejtély vagy újdonság lenne, bizonyára már sokan sejtik, hogy miről van szó. Hát elmondom: ez a nem csekély mértékű időnyerés a dátumválasztó vonal miatt van. Dátumválasztó vonalból kétféle van. Az egyik nem mozdul, ezt hívják álló dátumválasztó vonalnak és nagyjából a 180. hosszúsági kör mentén húzódik. A másik a mozgó dátumválasztó (más néven éjfélvonal), ami nyugat felé száguld – épp a Föld forgási sebességével megegyezően – és 1 nap alatt megkerüli a Földet. Ennek a mozgó vonalnak az útjában mindenhol korábban van, mögötte pedig később. Ahogy végigszántja a földgolyót nyomában mindenütt egy új nap van (pl. hétfő), előtte pedig mindenhol tegnap (pl. vasárnap). Hogy ez még érthetőbb legyen képzeljük el, hogy egy földgömbön besatírozzuk azt a részt, ahol már felkelt a Nap. Ahogy elkezdődik a nap, először besatírozzuk a Csendes-óceán egy részét, aztán Japánt, Ausztráliát, pár órával később már egész Ázsiát, utána Európát, Afrikát, az Atlanti-óceánt, Amerikát, majd a Csendes-óceán másik részét és végül elérünk oda, ahol a színezést kezdtük. Na ebben a pillanatban – de tényleg csak ekkor – a Földön mindenhol ugyanazt a napot mutatják a naptárak. A következő pillanatban a dátumválasztó vonal bal oldalán vagyis a nyugati felén már elkezdődik a következő nap. A dátumválasztó vonal (ha eddig nem lenne elég izgalmas), akkor válik igazán érdekessé, amikor keresztül haladunk rajta. Ha az álló dátumválasztót nyugatról keletre lépjük át, akkor nyerünk, ha keletről nyugatra, akkor pedig veszítünk egy napot. Ezért érek hamarabb Los Angelesben, mint hogy felszálltam volna a gépre Tokióban.

ido
Forrás: PTE-TTK Földgömbi gyakorlatok

De miért fizetünk nagy árat? Elsősorban azért, mert ez az utazás csak naptári értelemben jelent időugrást. Repüléskor mindegy, hogy keltről nyugatra vagy fordítva haladunk. A sorozatos időzóna-átlépések iránytól függetlenül felborítják a bioritmusunkat. A Tokió-Los Angeles példa esetében azzal még könnyen meglehet birkózni, hogy milyen nap van, de azzal már valamivel nehezebb, hogy estétől tíz órát utaztam és egy óra múlva ebéd (sőt, sokat ronthat a feldolgozás eredményességén, ha közben a „Ma lesz a holnap tegnapja” című szám megy a fejünkben.). A hosszú, kelet-nyugat irányú utazásoknál az úgynevezett időzóna-betegség vagy jet lag tüneteivel kell megküzdenünk. Fáradtság, letargia, gondolkodási nehézségek, ingerlékenység és ezen kívül még egy csomó mellékhatás jelentkezhet, főleg, ha eleve vannak egészségügyi gondjaink. A webbeteg.hu-n a jet laget egész egyszerűen az időutazók betegségének nevezik és három napot írnak a regenerálódásra. Ha ebből a szempontból nézzük, akkor már nem is vagyok biztos benne, hogy nyerünk vagy veszítünk az időnkből.