A password will be e-mailed to you.

A legtöbben jelentős időt töltünk a számítógép előtt. Minden ilyen tevékenységet én effektíve, csak „kockulásnak” hívok. Én a gép előtt eltöltött időm legnagyobb részében a sokunk által ismert és használt közösségi oldalt, illetve szakmai fórumokat bújok. Információkat gyűjtök. Szinte mindenki más céllal használja, a lényeg csak annyi, hogy legyen internet… Aztán vannak, akik aktív számítógépes játék-felhasználók. Nálam ők jelentik a „kocka” kategóriát. A minap egy érdekes számadatra lettem figyelmes velük és a turisztikával kapcsolatban:

A Japán fővárosban, Tokióban, annak is az Akihabara negyedében a számítógépes játékok függőinek, az anime figurák és motívumok kedvelőinek, képregény-mániásoknak, valamint az ezekhez hasonló „stílusok” kedvelőinek interaktív kiállításokat szerveznek. Ennek a rendezvénysorozatnak az eredményeként 8 millióval növekedett a turisták száma Tokióban. Persze, nem érdemes csak „kocka szemmel” ide utaznunk. Miért is jelent lenyűgöző élményt a Japán főváros, Tokió?

Az ősi kultúrák és civilizációk mindig számtalan rejtélyt tartogatnak. Az ilyen területen tett látogatások mindig izgalmasak, ugyanis mindig marad egy-egy szelet ebből a régi életvilágból. Ez jellemzi Tokiót is, hiszen olyan érzésünk támad, mintha egyszerre tennénk időutazást térben is és időben is. A városnak mintha két arca lenne. Egyrészt megfigyelhetjük az öreg faházakat, kimonót viselő asszonyokat, a japán fogadókat, a nyugodtságot és a tradíciók követését. Másrészt pedig ott van a modern felhőkarcolókkal, irodaházakkal, emeletes autópályákkal és rohanással, nyüzsgéssel, zsúfoltsággal, élettel teli metropolisz. Turistaként vannak kihagyhatatlan helyszínek és építmények, ahová érdemes ellátogatnunk. Persze, jelentősen megnehezíti a dolgunkat, ha egy, az imént említett „kockával” utazunk és úti célunk az akihabarai „Kockaparadicsom”…

A Császári Palotát Tokió szívének és lelkének tekintik. A jelenlegi épület az 1888-as évben készült el és eredeti funkcióját megtartva ma is a japán császár otthona. A Palota kertje a Higashi Gyoen, amely hatalmas zöld park, tele virágokkal. A kert különlegességét és egyediségét a tavaszi cseresznyevirágzás tovább fokozza.

Tokió belvárosában találhatjuk meg a világ egyik legnagyobb halpiacát, a Cukidzsit. Itt mintegy 400 féle tengeri élőlény közül válogathatunk. A piac napkeltekor nyit és délelőtt tíz órakor már be is zár. Ez alatt az idő alatt, napi 30 millió dollár értékben határozható meg az árucsere értéke. A szusin kívül számtalan helyi jellegzetes étellel megismerkedhetünk. Az éttermek és bárok többsége egy-egy ilyen japán különlegességre specializálódik. A klasszikus ital a szaké, vagyis a rizsbor, amelyet hidegen és melegen egyaránt fogyaszthatunk.

Megnéztük a Császári Palotát, felfedeztük a halpiacot, megízleltük a japán gasztronómiát. A Kabukicso kiváló terepet biztosít a könnyed esti kikapcsolódásra, minden korosztály számára. Megtalálhatjuk itt a hagyományos japán színházat, kocsmákat, bárokat, éttermeket, mozikat és szép számmal a „18+-os helyek” is. Tényleg mindent.

Tradicionális épületnek számít és turisták tömkelegét vonzza a Senso-ji buddhista templom, amelyet a legrégebbi és legjelentősebb helyi buddhista templomként tartanak számon. Közvetlen szomszédságában található a Shinto szentély és az Asakusa kegyhely.

Sindzsuku szimbólumait hatalmas felhőkarcolói jelentik. Tokió legmagasabb épülete a dupla tornyú Városháza, amely 243 méter magas. Mindkét tornyában kilátót alakítottak ki. Innen az öböltől, a Császári Palotán át, a Fuji hegyig panorámás kilátásban lehet részünk. Ez a negyed a város adminisztrációs és kereskedelmi központja. Itt található az a híres vasútállomás is, amely naponta 2 millió ember szállítását végzi.

A Fuji hegy nem csak földrajzi szempontból érdekes, hanem a sportkedvelőknek is méltó kihívást jelent. A 3776 méter magas hegy Japán szimbóluma. A csúcsot meghódítani a nyári időszakban ajánlott, ekkor ugyanis a pihenőhelyek, a menedékhelyek és az éjszakai szállások mellett szervezetten biztosítanak orvosi ellátást is. Úgy tartják, hogy aki nem járt legalább a hegy lábánál, az nem is járt Japánban.

Japán másik jellegzetessége, nemzeti virága a cseresznyevirág, amely Tokióban is jelentős mennyiségben van jelen. A cseresznyevirágzás pusztán néhány napig tart, de jelentősen megváltoztatja a város képét. Szokás ilyenkor, hogy az emberek a munka után a kollégákkal, a családdal és a barátokkal kivonulnak a parkokba az eseményt ünnepelni.

Ha már szóba kerültek a szokások. A kellemetlen szituációk elkerülése érdekében érdemes a japánokhoz és a japán kultúrához „használati utasítást” olvasnunk. Nem árt tudnunk, például, hogy üdvözléskor, köszönetnyilvánításkor, bocsánatkéréskor, ajándékozáskor szükséges a meghajlás mozdulata. Erre külön „ceremónia” van férfiaknál és nőknél. A legfontosabb, hogy ennek mértéke, amellett, hogy arányos a kommunikációs partnerünk iránt tanúsított tisztelettel, a saját egyéniségünket is kifejezi. Illik tehát méltóságteljesen végezni. Másik nagyon fontos tényező turistaként, ami hasznos lehet, hogy fizetéskor, a pénzünk, visszajárónk nyilvános számlálgatása sértőnek bizonyul. Ez a tett bocsánatkérést követel, vagyis a meghajlást. Amit a sértett félnek illik megköszönni, ami szintén meghajlás, azt pedig mi köszönjük meg… Szóval, a végtelenségig tartó hajlongást elkerülhetjük, ha nem számolunk, legalább is a helyszínen nem…

Azt hiszem, Tokió hatalmas városának megismeréséhez egy hónap sem lenne elegendő. Érdemes első körben minden turistacélpontot „megtámadnunk.” Később pedig úgyis vissza kell térnünk a metropoliszba, hiszen számtalan olyan helye és területe van a „Kockaparadicsomon” kívül is, amelyet muszáj megismernünk. Nemcsak a város, hanem a japán kultúra is magával ragad bennünket. Nagy valószínűséggel beszerzünk magunknak egy saját kimonót vagy elkezdhetjük egy tradicionális japán harcművészet elsajátítását.

Annyi biztos, hogy ez a sajátos „kettős világ” újra és újra magához láncol, kit történelmével, kit kultúrájával, kit vallásával, kit hagyományaival, kit harcművészetével, kit a cseresznyevirággal, kit a manga és az anime világával, kit pedig egyszerűen a „kockasággal”.

A „Japán csodának” így soha nem lesz vége…

Berek Szandra