A password will be e-mailed to you.

Reggel 9 körül indultunk útnak, egy kis reggeli (vatikáni út alatt vett megmaradt fél sonkás kiflit ettem, de legalább sós volt), a fincsi hideg vizes zuhany után, kicsit fejfájósan.

Az első állomás a Trevi-kút volt. Metróval közlekedtünk. A „B” vonalon a Cavourtól a Terminiig 1 megálló, ott átszálltunk az „A” vonalra és a Spagna megállóig mentünk. Csak negyed órás út. Innen elsétáltunk a Trevi-kútig, amit sajnos most renoválnak, így nem láthattuk teljes pompájában. Ez tényleg egy hatalmas kút. Általában mindig minden épületet, építményt nagyobbnak képzelek el, de ez meglepett, mert ezt viszont kisebbnek gondoltam. Így felállványozva is gyönyörű. A kút felett felállítottak egy sétáló részt is, így egész közelről megnézhettük. Egy 20 Ft-ost azért beledobtam, a kívánságom is teljesült, délutánra már nem fájt a fejemJ

A következő állomás pár perc sétára volt, Piazza di Spagna és a Spanyol lépcső. A közelben található a Spanyol nagykövetség is. A XVII. században még spanyol felségterületnek számított, innen kapta nevét is a lépcsősor, mely 138 lépcsőfokból áll és Európa leghosszabb és legszélesebb kültéri lépcsője. Az aljában található a Barcaccia kút, mely egy öreg bárkát ábrázol. Szerettek volna építeni egy szép, látványos szökőkutat a térre, de a víznyomás nem tette ezt lehetővé, így készült el ez a kút.

A lépcsővel szemben található a Via dei Condotti, mely a hatalmas világmárkák (Gucci, Prada, Dior, Valentino, Cartier, Max Mara, Dolce &Gabbana stb.) utcája. Ezen a „butiksoron” az igen vastag pénztárcával rendelkező embereknek van lehetőségük vásárolni. Pl: egy Prada kabát 2750 euro (kb. 840.000 Ft). Élmény volt itt végigsétálni.

Egy pár perc pihenő után úgy döntöttünk, hogy elbuszozunk az Angyalvárig. Ez a Vatikáni túra alatt sajnos kimaradt, de mindenképpen látni szerettük volna. A 301-es busszal a Piazza Cavour megállónál kellett volna leszállni, de sikerült egy megállóval továbbmennünk és a Cicerone megállónál szálltunk le. Szerencsére nem nagy távolságok vannak. Itt bénáztunk kicsit mire megtaláltuk a 280-as busz megállóját visszafelé. Ezzel 3-4 megállót mentünk az Angyalvárig. Ebédeltünk egyet egy gyorsétteremben. Nagyon kedvesek voltak. Adtak egy asztalt, étlapot. A magyar adagokhoz képest mindenhol keveset adnak és duplájába kerül minden. Itt két kávé, két cola, egy roston csirke (ami kis ízetlen szárnyakból, alsó combocskákból, pár szem sült, főtt, szintén ízetlen krumpliból állt) és egy lasagne volt 43 euró. Benne van a számlában a szervízdíj, de még várta volna a pincér a borravalót. Itt nem adtunk.  Elmentem wc-re is, kötelező plusz 1 euró volt. Délre végeztünk is, most szerencsénkre, mert pont akkor egyszerre kezdtek beömleni az emberek az ajtón.

Sétáltunk tovább az Angyalvárhoz. Az Angyalvár Hadrianus császár síremléke. A nevet az 590-es pestisjárvány idején kapta. A legenda szerint I. Gergely pápa a vár tetején meglátta Szent Mihály arkangyalt, amint a büntetés kardját visszahelyezi hüvelyébe, ezzel jelezvén a járvány végét. Ennek emlékére Szent Mihály arkangyal szobra díszíti az épületet. Az 1800-as években börtönként, majd kaszárnyaként is működött. Nyugodtabb időkben a pápák nyári lakhelyeként is szolgált. 1933 óta múzeumként funkcionál.

Ide nem mentünk be, mert úgy voltunk vele, hogy inkább több mindent megnézünk kívülről. Végigsétáltunk a Tevere mellett, gyönyörű, hatalmas fákkal övezett területen. Megvettük a szokásos kis ajándék hűtőmágneseket. A Ponte Sant’Angelo-ig (Angyalhíd) végig kirakodóvásár van. A hídon természetesen átmentünk. A Tevere szerintem közel sem olyan szép, mint nálunk a Duna vagy a Tisza, nagyon alacsony volt a vízállás. Koszosnak, zavarosnak tűnt a vize.

A Pantheon volt a következő állomás. Számomra furcsa környezetben, lakóépületek közt áll az építmény. A Pantheonba a belépés ingyenes. Belülről nem nagy, 10 percnél többet nem töltöttünk bent. Egy kis tér van előtte, ahol szinte lépni nem lehet, annyi ember van. A tér körbe tele van éttermekkel, ahol hangulatos lehet megebédelni vagy kávézni, már ha találsz helyet. Mi a szökőkútnál ültünk le egy kicsit pihenni.

Ezt követően az utunk a Vittorio Emanuele emlékműhöz vezetett. Ekkora emlékművet még soha nem láttam. Olaszország első királyának, II. Vittorio Emanuele-nek a tiszteletére készült. A Piazza Venezia téren áll. Egy hatalmas körforgalom van előtte. Buszállomás mellette. A macskaköves körforgalomban a sávok nincsenek felfestve, megy mindenki keresztül-kasul. (Róma legtöbb utcájában még macskaköves burkolat van. )

Ekkor már nagyon fáradtak voltunk, de a Quirinale-palotánál, 4 órakor kezdődő zenés őrségváltást még meg szerettük volna nézni. Felsétáltunk a térre, amely Róma 7 dombjának egyikén található. A palota jelenleg a köztársasági elnök székhelye. Már 3 órakor nagy volt a készülődés. Séta közben láttuk, hogy buszokkal viszik fel az őröket. Mire mi is felértünk, akkor vonultak el a buszoktól. Minden nap 3-kor kezdődik az őrségváltás, kivéve vasárnap, mert akkor 4 órakor. Sokan gyűltek össze a téren. Rendőrök biztosítják ilyenkor a területet. Az őrségváltás idejére a teret mindenkinek el kellett hagynia. Látványos és hangulatos volt a katonák és az őrök zenés felvonulása. A katonák a megszokott terepszínű ruhában, az őrök színesebb, fekete, fehér, piros színekből összeállított öltözékben, tolldíszes kalapban vannak. Az őrségben meglepően sok a nő. Az éppen, a kapuban őrt álló mindkét személy nő volt.

Kb. 20 percet néztünk meg a műsorból. Az olasz himnusz tetszett a legjobban.

Innen már hazafelé vettük az irányt.

Egy kis otthoni pihenő után elmentünk az utolsó vacsoránkra. A Colosseumnál találtunk egy éttermet, ahol a kinti tábla alapján úgy gondoltuk, hogy végül emberi áron kajálhatunk egy jót. De nem így lett. Egy kávé, két cola, egy paradicsomos, húsos tortellini, egy rántott hús, sült krumplival került 45 euróba. (Egy cola 5 euro.) A rántott húst sem úgy kell elképzelni, mint itthon. Úgy néz ki, mint egy gyorsfagyasztott csibefasírt. Természetesen az adag az itthoni gyerekmenünél is kevesebb. Én igazi húsevő vagyok. Szeretem a tésztákat, meg is kóstoltuk a kedvenceket, de már nagyon vágytam egy jó szelet itthoni rántott húsra. A tengeri herkentyűket egyikőnk se szereti. Pizza, tészta, tengeri kaja. Ott ezekkel van tele a legtöbb étterem. Húst alig láttunk. (2 éve volt szerencsénk Toszkánában eltölteni egy hetet. Lido di Camaioren, a tengerparton volt a szállodánk. Ott minden nap tudtunk választani az a’la carte menüből. Rómában nem tudom mi lett volna velünk egy hétig. Elképzelhetőnek tartom, hogy egy római 4 csillagos szállodában már tudtunk volna választani. Bár mondjuk a reggeliket összehasonlítva még a toszkánai 4 csillagos szállodában is egysíkú volt, se rántotta, se virsli, de legalább felvágott volt. Rómában még az se.)

Vacsi után még lefotóztuk az este szépen kivilágított Colosseumot, majd visszatértünk a szállásra.

Hétfőn reggel 8:45-kor indult a repülőnk. Tudtuk, hogy a reptérre legalább 1 órával előtte ki kéne érni, így megnéztük a Terravision busz menetrendjét. Volt egy busz 6:30-kor és 6:40-kor is. Ezek voltak a legoptimálisabb időpontok az indulásra, mert számoltunk azzal, hogy legalább egy óra lesz az út a reptérre. (Előtte 4:50-kor, utána 7:00-kor indult még busz. Az egyik túl korainak, a másik túl későinek tűnt.) Fel is keltünk már 5-kor, mert a Cavourtól még egy megállót metróval mennünk kellett a Terminiig. A Terra Café elől indult a buszunk. 6-kor már ott is voltunk. A jegyünk meg volt, amit még a reptéren érkezéskor megvettem. Már nagyon sokan álltak a megállóban, de az igazából nem volt világos ki vár a 6:30-as és ki a 6:40-es buszra. Gyorsan kiderült ez is.

Jött egy fickó, aki közölte mindenkivel, hogy a jegyeket még érvényesíteni kell. Amikor jöttünk, ezt nem kellett. A papíron – ami hozzá volt tűzve a jegyekhez – láttuk, hogy a jegyet meg kell venni legkésőbb 20 perccel az indulás előtt, de mivel nekünk meg volt, így nem foglalkoztunk vele. De kellett volna, mert a Terra Caféban, a pénztárnál adtak egy kék kártyát és közölték, hogy mi már csak a 6:40-es busszal tudunk menni. Akik a 6:30-as busszal mentek zöldet kaptak, akik pedig már csak a 7:00 órás buszra fértek fel sárgát. Hát ebből lehetett tudni ki melyikre szállhat fel. Szinte senki nem tudta ezt és meglepődötten állt be a pénztárhoz. Az indulás pontos volt és az út is csak fél óra, mert kifelé a városból nem volt egyáltalán forgalom. De befelé, még olyan korán reggel is álltak az autók a dugóban.

A várakozás közben megfigyeltük, hogy a Terminin lévő boltok előtt rengeteg csöves alszik, de még mielőtt felkel a város, a rendőrök mindegyiket felébresztik és elküldik őket, mindezt csendesen, hangos szó nélkül.

Sikerült negyed 8 körül megérkezni a reptérre. Az ellenőrzésen kb. 20 perc alatt túljutottunk, pedig már akkor rengetegen voltak. Az A9-es kapuhoz kellett mennünk. Közben még vettünk rágcsát, kávéztunk is. 8:15-kor kellett volna befejezni a beszállást, de akkor még el se kezdtük. Ismét találkoztunk a családdal, akikkel a reptérről buszoztunk a városba és akikkel a Vatikánban is a tömegben ácsorogtunk. Kb. fél 9-kor áttereltek minket egy másik kapuhoz. Közben még elszaladtam egy ásványvízért. Meglepő volt, hogy a boltban elkérték a repjegyet a vásárláshoz. Ez miért kell? Nem tudom. A beszállás végül gyorsan ment. Buszokkal kivittek minket a repülőhöz. Időben felszálltunk. Sima utunk volt. 10 körül szálltunk le Budapesten.

Gondoltuk taxival hazamegyünk, de az újabb meglepetés az volt, mikor közölték, hogy baráti áron a 13. kerületbe 7500 Ft-ért hazavisznek. Órával több lenne. Hát így a jó öreg BKV mellett döntöttünk. Thomasnak adtuk a taxi árát.:)

Összességében jó élményekkel gazdagodtunk, nagyon sok szép helyen jártunk. Bátran javaslom mindenkinek ezt a 3 napos túrát. Nagyon fárasztó, de egyszer az életben Rómát mindenképpen látni kell!!!

roma32

roma33