A password will be e-mailed to you.

Korán reggel – az itthon is szokásos – fél 7-kor keltünk. Én is tettem egy próbát a meleg vizes zuhanyzásra. Sikertelenül. 8-tól volt reggeli, le is mentünk és egy újabb csalódás következett. A svédasztalos reggeli úgy nézett ki, hogy volt 3-4 fajta édes péksütemény, azok jól néztek ki. Volt lekvár, vaj, előrecsomagolt sajtszeletek és műzli. 2 fajta gyümölcslé (ananász és vérnarancs), tea, kávé, capuccino. Találtam mini zsemlét, ami sósnak nézett ki, de nagyon hiányzott egy kis felvágott. Hát megkentem egy sós zsemlécskét vajjal és lekvárral. Férjem szereti az édes péksüteményeket, neki ízlett a fánk, hát én is megkóstoltam egyet, de nekem annyira édes volt, hogy nem bírtam megenni. Reggel nagyon nem tudok ilyen gej, édes sütiket enni. A kávéjuk viszont mindenhol nagyon finom. Közben majdnem szétfagytunk, olyan hideg volt. Ahogy korábban említettem, semmilyen étkezdében nem fűtenek. De még csak radiátort se láttunk.

A nagy reggeli után útra keltünk és a Vatikán felé vettük az irányt. Metróztunk. 2 metróvonal van Rómában, A és B vonal, ami a Termininél találkozik. Mivel csak 4 percenként jár, a Termininél nagyon nagy tömeg gyűlik össze ennyi idő alatt. Sose fértünk fel az első érkező metróra. Nagy a tulakodás, lökdösődés. Amikor az egyik metró elment, eltűnt a nagy tömeg, hátramentünk a végéhez, mert úgy láttuk, hogy ott mindig több hely maradt. A Google térkép útvonaltervezőjét használtuk mindig, jól leírt mindent, sosem tévedtünk el. Ott is járnak régebbi és újabb típusú metrók is. A régebbiek hasonlítanak az itthoni kék metróhoz, tele vannak festve graffitivel. Az újabbakon már TV is van, amiben reklámokat adnak folyamatosan. Az állomásokon is folyamatosan megy valamilyen zene vagy a hírek.

Ahogy kiszálltunk a metróból csak a tömeget vagy az idegenvezetőket kellett követni, ők mutatták az irányt. Az úton lépten-nyomon megállítanak és ajánlgatják a Vatikán túrát, idegenvezetéssel (50 euró Vatikáni múzeum, Szent Péter tér és a Sistine kápolna sorban állás nélkül), információt adnak, kérdezgetnek. Kb. 300 méteren 5-en kérdezték meg és mondták el ugyanazt, ez egy kicsit már zavaró volt. Folyamatosan árulták itt is a szelfibotokat, meg mindenféle csecse-becsét (hűtőmágnes, kulcstartó, képek stb.) Útközben egy pénzváltó mellett találtunk egy bankautomatát, így felvettem egy kis készpénzt. 322 Ft-ért váltották az eurót, a pénzváltóban 389 Ft-ért adtak 1 eurót. Elég nagy volt a különbség.

Azt olvastam, hogy a Vatikáni múzeumba sokkal jobb, ha online veszem a jegyet, mert elkerülöm a hosszas sorban állást. Hát én így is tettem, itthon kényelmesen megvettem, kifizettem bankkártyával (ez 40 euró volt 2 fő részére, ide nem fogadják el a Roma Passt). Szinte azonnal küldték is a visszaigazolást e-mailben, amit kinyomtattam és ott kellett jegyre váltani.

Odaértünk már 10 órára, de csak 11-re volt jegyünk. Ettől függetlenül bemehettünk. Itt is kapus ellenőrzés van, de csak a táskát és a fényképezőt nézik. (Egyébként mindenhol lehetett fényképezni.) Gyorsan bejutottunk. Már akkor rengeteg ember volt az előtérben, de gyorsan beálltunk a következő sorba az online jegyet belépőre váltani. Kb. 5-en voltak előttünk, 1 perc alatt sorra kerültünk, nem kellett már fizetni semmit, csak kaptunk két kis kártyát, amivel később egy újabb kapun be tudtunk menni. Nézelődtünk még az ajándékok között (nagyon drága minden), tanakodtunk hova tovább, mert jegyünk már volt, de az egyetlen helyhez, ahol fel lehetett menni csak annyi volt kiírva „Tickets”. Mindenki arra vette az irányt, hát felmentünk mi is, mi baj lehet? Ott lehetett jegyet venni, de bemenni is. Hozzáteszem, kb. 10-en álltak sorba jegyért. Valószínű mindenki online megveszi és ez már olyan jól működik, hogy szinte sehol nincs sor.

Lecsipogtuk a kártyánkat, bejutottunk. Először a kertet néztük meg, nagyon szépen sütött a nap. Sokat fényképeztünk. Aztán bementünk megnézni a festményeket, szobrokat. Az utolsó vacsora tetszett a legjobban. Ezeket látni kell, mert leírni nem lehet mennyire szépek. Itt is végig lehetett fényképezni, fotóztunk is szorgalmasan. Legalább egy órát sétálgattunk a termekben. Aztán jött egy gyors ebéd, szendvics, pizza, kóla (kb. 15 euró). Mentünk is tovább megnézni a pápa járgányait. Láttunk aranyozott lovas kocsit, kis bogárhátút, dzsipet és itt volt kiállítva a Forma 1-es versenyautó kormánya is, amit a pápa a Ferraritól kapott.

Nagyon sok rész le volt zárva, de a szarkofágokat és a pápa érmeit, a bélyegnyomás kellékeit még meg tudtuk nézni. Ki volt állítva egy postaláda is.

Ezek után már a kijárat felé vettük az irányt és elsétáltunk a Szent Péter térre. Pontban 1-kor értünk oda, ahol éppen zártkörű pápai audiencia zajlott, 100 ezer ember volt a téren. Odajött hozzánk legalább 10 ember, akik nyomatták az információkat. Onnan tudtuk meg, hogy nem lehet bemenni, majd 14 óra körül jöjjünk vissza. Beültünk egy kávéra. (egy Latte és egy espresso 7 euró volt). Fél óra múlva visszamentünk, de addigra már kiürült a tér, így be tudtunk menni. Csináltunk ott is nagyon sok képet, szelfit és beálltunk a Szent Péter-bazilikához sorban álló emberekhez. Mi voltunk kb. a 4671-ek. Ide nincs belépő, de kapu az van. Kabátot, táskát, cipőt, övet itt is le kell venni, mert átvilágítják ezeket is. Kb. 2 órát álltunk sorba. Embert próbáló, borzalmas érzés, ahogy az emberek egymáshoz simulva várják, szerencsére csendben, bár türelmetlenül, hogy bejussanak a Bazilikába. Az út nagy részét viszonylag gyorsan megtettük a terelőkordonoknak köszönhetően, de a lépcsők előtt már nagy tömeg gyűlik össze, folyamatosan mozog, rendeződik ide-oda, néhányan rosszul lettek, kiálltak a tömegből a cél előtt. Ez már nem sorban állás volt, hanem tömegben állás. Hozzáteszem, hogy én ezt nem bírom, sokszor kellett nagy levegőket vennem, hogy ne essek össze. Bár valószínű összeesni nem tudtam volna, mert tartottak minden irányból. Férjem aztán felfigyelt magyar hangokra. Az a család volt, akikkel a reptérről a buszon utaztunk. A fickó nagyon jófej volt, nyomta a poénokat. Ez adott egy kis erőt, gyorsabban telt az idő, így férjem sem volt már annyira ideges. SIKERÜLT! BEJUTOTTUUUUUUNK! Igazi teljesítmény túra volt, amit ha előre tudok, nem vállalok. A lábunkat már nem éreztük, de mentünk tovább. Ekkor volt délután 4 óra.

Gyönyörű a bazilika, hatalmas építmény, itt is nagyon sokat fényképeztünk, bejártuk az egészet, aztán a kupola felé vettük az irányt. Na, ott egy újabb sorban állás következett, de már közel sem olyan rossz körülmények között és közel sem olyan hosszú. Kb. 20 perc alatt sikerült jegyet vennünk. Lehet venni liftes és lépcsős jegyet. A liftes 7 euró/fő, a lépcsős 5 euró/fő. Természetesen a lifteset vettük. 3 emeletet visznek fel vele és kb. 10 ember fér el benne. A kupola belsejébe jutottunk, ahonnan fentről is megcsodálhattuk a bazilikát. Éppen a püspökök énekeltek. Nagyon jó hangzása volt onnan a magasból.

Találtunk egy kis ajtócskát, ahonnan már lépcsőzni kellett felfelé. Szerencsére nem tudtam mennyit. De nagyon sokszor meg kellett állni. Nagyon szűk volt a feljáró, vissza nem lehetett fordulni, mert két ember nem fér el egymás mellett. Találtam egy ablakot, oda egy 10 percre leültem erőt gyűjteni. Ekkor már folyamatosan jöttek lentről. Megvártuk, hogy elhaladjanak és úgy mentünk tovább. A dolgot nehezítette, hogy a kupola dőlésének irányát is fel kellett venni, természetesen már csigalépcső volt folyamatosan, teljesen beleszédültem. Féloldalasan, körbe-körbe, felfelé menni. Szerencsére ez egy rövidebb szakasz volt. Aztán még legalább 4-5x meg kellett állni. Meg is fogadtam, hogy többet nem vállalkozom ilyenekre. De ha nálam sokkal idősebbek is fel tudnak menni, nehogy már én ne tudjak. Az utolsó csigalépcsősor már félelmetes is volt. Szűkebb volt az eddigieknél és egy kötél lógott mellette, abban lehetett kapaszkodni. De ez volt az utolsó szakasz és feljutottunk. 320 lépcsőfokot másztunk meg.

Hány lépcső lett volna, ha nem lifttel megyünk? Akkor 551 db.

Ekkor már ment le a Nap. Gyönyörű képeket készítettünk itt is. A látványt szintén nem tudom leírni. A tér, a múzeum és az Angyalvár is látszik. Igazából az egész Vatikán. Borzasztó nagy szél volt. Ücsörögtem egy kicsit, körbejártuk a kupolát, aztán leballagtunk. Lefelé már nem volt olyan rossz. Csak még több csigalépcső volt, és kicsit beszédültem. Lejutottunk újra a lifthez. Ott még van egy nagy teraszrész, ahol sétálgattunk egy kicsit még, aztán lementünk a lifttel. Annyira fáradtak voltunk már, hogy a Sixtusi kápolnát meg se tudtuk nézni, de már időnk se lett volna, mert 6 óra volt mire lejöttünk és akkor zár.

Kajáltunk még egyet egy közeli étteremben. (Carbonara, paradicsomos Ravioli, két kóla 38 euró, de ez volt a legfinomabb étel, amit ettem). Visszafelé is metróztunk, fél 8 körül értünk haza. Nem kellett minket álomba ringatni.

< 1. nap | Folyt. köv.

roma22

roma23