A password will be e-mailed to you.

Férjem 30. szülinapját Rómában ünnepeltük és szeretnék megosztani veletek néhány hasznos tudnivalót, tapasztalatot és élményeinket.

Már a pakolás kalandosan indult, mert észrevettem nincsenek meg az irataim. Nagyon bepánikoltam, sírás-rívás, szétpakolás, gondolkodás „hol láttam utoljára”, nincs meg. Hozzáteszem, ez rám nem vall, nekem mindig mindenem meg van. Férjem a hálóban, én a nappaliban kerestem. Elkezdtem kipakolni a szekrényben lévő táskákat és az egyikben megtaláltam. Hatalmas kő esett le a szívemről. Tudtam, hogy ez velem nem történhet meg, de ez alatt a 10 perc alatt az életem is lepergett a szemem előtt.

1999-ben repültem utoljára, még MALÉV géppel. Nem félek a repüléstől, de mégis nagyon ideges voltam.  Már nem emlékeztem milyen volt repülőn utazni, csak azt tudtam, hogy bedugul majd a fülem. A gépünk 6:25-kor indult, így mi már fél 6 előtt kiértünk a reptérre és beálltunk a hosszú, kígyózó sorba, ahol a repülőjegyet, csomagokat és minket ellenőriztek.

A Ryanair járataira online kell becsekkolni, a repülőjegyet előre ki kell nyomtatni és a vonalkódját olvassák be. Ha ezt nem teszed meg, bizony súlyos eurókat kell fizetned. A honlapjukon nagyon részletes leírás van minden kérdéssel kapcsolatban, leginkább azért, mert ügyfélszolgálatuk emelt díjas számon hívható és szinte elérhetetlen. Szerencsére nekünk nem kellett hívni őket, csak a tapasztalatokat olvastam el.

A sor viszonylag gyorsan haladt. Vizet, kisollót, körömreszelőt, szúró, vágó eszközöket nem lehet felvinni a gépre, így a vizet azt kidobtam, a manikűrkészletet otthon hagytam. Ellenőrzésnél le kellett venni a cipőt, övet, kabátot és a táskákkal együtt egy műanyag dobozba tenni, így ment a futószalagon átvilágításra. Nekünk pedig egy ellenőrzőkapun kellett átmenni. Mindkettőnk csomagját kiszedték. Férjemnek a tablet maradt benne, nekem meg a krémek, pedig mondtam, hogy az van benne, de úgy tűnt, hogy az nem lesz baj. De az volt. Azt mondták legközelebb ezt vegyük ki. Visszafelé már így tettünk és a táska mellé raktuk. Nem is volt gond.

Az A10-es kapunál – ami kint egy hangárban van – kérték a személyit és a repülőjegyet. Kb. 20 percet álltunk sorba a kora reggeli dermesztő hidegben.

A gép pontosan indult, magyar pilótával, Péterrel és magyar stewardessekkel utaztunk. Egy sima repülőút után pontban 8-kor leszálltunk a Ciampino reptéren. (A gépen egy szendvics és egy fél literes víz 7,5 euró). A reptéren Roma Passt szerettünk volna venni, hogy majd vonattal vagy helyi járattal bemegyünk a városközpontba, de az a bolt, ahol megvehettük volna csak 9-kor nyitott. (A Roma Pass kint 36 euró/fő, viszont itthon átszámolva majdnem 15ezer Ft-ot kértek érte, emiatt úgy döntöttünk kint vesszük meg. A Roma Pass Róma teljes tömegközlekedésére ingyenes utazást biztosít, 2 múzeumba ingyenes belépést, a többi helyre pedig kedvezményeket kapsz.) A reptéren máshol Roma Passt nem kaptunk, végül vettünk egy retúrjegyet a Terravision buszjáratra (2 főnek, a Terminiig, oda-vissza 16 euró). A Terravision járatain nem fogadják el a Roma Passt. A jegyek szintén vonalkódosak, adnak hozzá menetrendet, tudnivalókat.

Kimentünk a parkolóba, de Terravision feliratú buszt nem láttunk, hát odaálltunk a tömeghez és vártunk. Más buszjáratok is ugyanott parkoltak, de a mi buszunk nem jött. Kb. 20 perc várakozás után végül megjelent, de két busz is megtelt az emberekkel, mi már nem fértünk fel. Hát még vártunk 20 percet és a 9 órás járattal elindultunk a Terminihez. A buszon csak mi ketten és egy másik magyar család utazott. Borzalmas nagy dugó volt az utakon, így a beígért 40 perc helyett több, mint egy óra volt az út. Olyan volt mintha 20 km/h-val zötyögtünk volna végig. Ez a busz belülről elég agyonhasznált, ósdi, rozsdás volt, de amin visszafelé utaztunk, az már újabb és modern.

A Terminin egy újságosnál megvettük a Roma Passt (Ezen is egy vonalkód van, amit a metróban a bejáratnál kell lecsipogni, nyílik a kapu, nincs személyes ellenőrzés. A buszokon is ugyanígy kell tenni.) és azzal metróztunk tovább egyet a Cavour megállóig. A Hotel Ferraroban foglaltam szállást a Booking.com-on keresztül, két csillagos, olcsó szállás. Egy régi bérházban van, a város központjában, a Colosseumtól 5 perc sétára. 10:30 körül értünk oda. Egy nagyon kedves, idős hölgy fogadott minket. Elmondta, hogy a csomagokat letehetjük, de még nincs kész a szoba, majd 14-15 óra körül menjünk vissza. Ezt előző este e-mailben le is leveleztük, úgyhogy nem ért meglepetés.

Elindultunk a Colosseumhoz. Az utcán mindenhol szelfibotokat (monopod), hordozható aksikat árulnak, lépten-nyomon belebotlasz egy ilyen árusba. Ami azért érdekes, mert nagyon sok helyen már betiltották, például a Colosseumban sem lehet használni szelfibotot, mert azzal, hogy messzire tartod magadtól, sérüléseket okozhatsz az épületeken, emlékműveken. Férjem ettől függetlenül nem tudott ellenállni, így mi is szert tettünk egy szelfibotra. A Colosseumba nem mentünk be, de jó szolgálatot tett a többi helyen ahol jártunk.

A következő 5 percben találkoztunk Thomasszal, aki a haverjával együtt igazi, tenyeres-talpas római harcosnak öltözött. Már szóba is elegyedett velünk, de hiába próbáltunk ellenállni, Thomas ügyesebb volt. A fényképezőgépet már el is kérték, ide álljál, oda álljál, mosolyogjál, a haver meg csinált 3 képet velünk és Thomasszal. Ez volt 20 euró. Kifizettem. Azóta se tudom miért. Kicsit drága volt 3 képért. Még ott se voltunk 10 perce már legomboltak rólunk 32 eurót. De a Colosseum látványa feledtette.

Sétáltunk a téren, fényképezkedtünk, néztük a lovas kocsikat, amivel a turistákat furikázták, folyton odajött hozzánk valaki, hogy ha be akarunk menni a Colosseumba, akkor hova álljunk sorba. Volt egy tervünk, de nem ragaszkodtunk hozzá. Nagyon hosszú sor állt a Colosseumnál, emiatt úgy döntöttünk, hogy oda nem megyünk be. Lefényképeztük a Diadalívet, majd romantikusan megebédeltünk egy büfés kocsinál, a Forum Romanum kerítésének sarkára ülve. (Egy sonkás panini, egy hot-dog, egy ásványvíz és egy cola 16 euró volt.) Ezután a Forum Romanum bejáratához vettük az irányt. Hát itt is nagy volt a sor, de beálltunk. Mindenhol rengeteg ember volt, tudtuk, hogy nem úszhatjuk meg. Volt egy sor a bejárathoz, és volt egy sor a jegyvásárláshoz. Férjem beállt a hosszabb sorba, én addig a biztonság kedvéért elmentem megkérdezni, hogy kell-e jegyet vennünk, ha már van Roma Passunk. Nem kellett, mert még egyszer sem használtuk. (Egyébként fejenként 12 euró lett volna a jegy, ami a Colosseumba is szólt.) Olvastam, hogy ha van Roma Passod, akkor majd nem kell annyit sorban állnod, hát ez nem így volt.

Egy bő órácskás ácsorgás után bejutottunk végre. Legalább 3 órát sétálgattunk, bejártuk az egész óriási területet, rengeteg gyönyörű képet készítettünk, cicát, nyuszit és még narancsfákat is láttunk. Megállapítottunk, hogy ez egy remek randi helyszín lehet. A végére hagytuk a Circus Maximust. Ekkor már nagyon fáradtak voltunk, a 3:15-ös korai kelés és a séta megtette hatását.

A szállásra vettük az irányt és kb. fél 5-kor vissza is értünk. A lift az külön élmény volt. Tisztára, mint a Titanicban. Rács mögött működött és teljes egészében fából készült. A 2. emeletre kellett mennünk. Megkaptuk a szobát, a csomagjaink már be voltak készítve, de még le se ültünk már kopogtak, hogy sajnálják, de át kellene mennünk egy másik szállásra, mert ez a szoba, amit tudnak adni csak egyszemélyes. Láttuk is, hogy kicsi az ágy, de nem számított volna, csak lepihenhessünk végre. Véleményünk szerint jöhetett valami nagyobb csoport, így lebarterezték a másik szállásadóval. Egyébként azt láttunk, hogy nem volt valami túl sok szobájuk.

Jött értünk Roberto és rohamtempóban átballagtunk a másik helyre. Rendes volt tőle, hogy vitte a csomagomat, de már ez a plusz 10 perc gyaloglás is rosszul érintett minket. A szállás tényleg nem volt túl messze, de mégsem ilyenre számítottunk. Jó lett volna a korlátlan ingyen tea, kávé és a reggeli a szobában, helyette a szoba elé csak ballonos vizet kaptunk. A szobafoglalásnál pedig ezek sokat számítottak.

Dimora Storica Urbana, így hívták az új szállásunkat, ahol szintén egy idősebb hölgy, egy igazi Mámmá és egy kiskutya (Májló a Maszkból) fogadott minket. Borzasztó bagószag volt. A helyiség közepén egy asztalka, rajta számítógép, nyomtató körülötte kanapé, székek. A hölgy elkérte a személyiket, kitöltött valami bejelentkezőlap-szerűséget, amit aláírtuk. Előre kellett fizetnünk (150 euró 3éj/2 fő + 18 euró az idegenforgalmi adó). A másik helyen úgy terveztük kártyával fizetünk, de itt nem lehetett, ami kicsit rosszul érintett, mert tudtam, hogy van 150 eurónk készpénzben és még egy kevés apró, ami a nagy költekezésünkből maradt. 30 euro cent híján kifizettük. Azt mondta majd holnap behozom, de utolsó nap hiába vittem, nem fogadta el. A házban működött még egy szépségszalon-szerűség is. Az időpontokat egy naplóba írta, de akkor nem tudom minek volt előtte a hatalmas Apple IMac.

A második emeleten laktunk, itt nem volt lift. Nem szobakulcsot kaptunk, hanem egy kulcscsomót. A hölgy megmutatta, hogy este melyik kapun tudunk majd bejönni. Az emeleten 4 ajtó fogadott minket, nekünk a 15-ös ajtón kellett bemennünk, de nem Narnia fogadottL, ez még csak egy függőfolyosóra nyílt. Azon végig haladva további egy ajtó várt. Csak be volt hajtva, ezért kicsit tanácstalanok voltunk, hogy benyissunk-e vagy mi legyen. Végül benyitottam, ahol az előtérben további 4 ajtó fogadott. Miénk volt a 205-ös. Célba értünk. A szoba paraméterei ugyanazok voltak, fürdőszobás, ugyanakkora ággyal, mint az előző szálláson, de nem számított, csak végre megérkeztünk és vízszintbe helyezhettük magunkat.

Kis pihi után férjem úgy döntött lemossa magáról az út porát és elmegy zuhanyozni. A következő meglepetés akkor érte, amikor kiderült nincs meleg víz. Hosszas bosszankodás után éppen langyos vízben megfürdött és a hajszárítóval melegítette fel magát. (Egész nap nagyon fújt a szél, csak a szélmentes helyeken volt nagyon jó idő, mert szerencsére sütött a Nap végig.) Aztán rájött, hogy a folyosón lévő kazán melegíti a vizet, de mivel sokan voltunk a szobákban, mindenki, ha egyszerre akart fürdeni, akkor az a kis kazán nagyon kevés felmelegíteni mindenkinek annyi vizet, hogy elég legyen. A szobában volt csak egy kis radiátor, a fürdőszobában még az se. Úgy vettük észre nem fűtenek sehol, ahol nem muszáj, éttermekben sem. Ott mindig fáztunk.

Mindezek után, nulla készpénzzel a következő célunk az volt, hogy egy olyan kajáldát keressünk, ahol lehet kártyával fizetni. Nem kellett messzire mennünk, mert az utcában találtunk egy gyorséttermet, ahol lehetett. Egy nagy szelet pizzát ketten ettünk. Főtt krumpli és pármai sonka volt rajta, a tésztája is finom volt. Vettünk még egy ásványvizet is, ez volt összesen kb. 7 euró.

Rövid esti séta után visszatértünk a szállásra.

Próbáltunk a mini TV-n valami jó adást keresni, de a kb. 300 csatornából nem sikerült találni egyet sem. Így jó szolgálatot tett a tablet, amin tudtunk filmet nézni.

Folyt. köv.

roma2

roma3